A XIX. század 80-as éveiben Komárom lakosainak többségét egyenesen a Vág ill. a Duna látta el vízzel, a családokhoz a folyami homokon átszűrve/ átfiltrálva jutott el. Ehhez az időszakhoz köthető a teljes várost behálózó vízvezeték-, ill. csatornarendszer tervezetének megszületése. A kutak elhelyezéséhez a legmegfelelőbb terület kiválasztása egészen az évszázad végéig tartott, majd 1902 szeptemberében a rendszert – az elosztó hálózattal egyetemben – beüzemelték. Az első kút 3,79 m átmérővel rendelkezett, 16,5 m mély volt, az alját vízhatlan agyagalapba ültették be, a sóder hordozóréteg 10,77 m volt a 10 m átlag vízszinttel bíró kutaknál. A Duna átlag vízszintje esetén a vízhozam 26,57 liter volt másodpercenként.
Komárom, a szabad királyi város az 1890 esztendőben 17.209 lelket számlált, a mai Komáromban – a Duna jobb partján lakókkal egyetemben. Ez a vízkészlet az 1 lakosra eső 100 literes fogyasztás mellett elegendő volt 30 ezer lakos elátására naponta. A kút közvetlen környezetét megemelték 2 méterrel a Duna árvízszintje fölé. Ezzel bevégződött a 16 esztendeig tartó igyekezet, mely a városi vízvezeték hálózat kiépítésére irányult. Az 1992-ben kiépített szivattyúállomás mellé szivattyúkat helyeztek el, mégpedig fél méterrel a Dunán található + – 0 vízszintmérőléc szintje alá. A szívócsöveket az átjáróaknában vezették át a kútból a gépházba. A szivattyúkat 6,5 méterrel feljebb elhelyezett, 2 x 12 kW teljesítményű gázhajtású motorok működtették szíjtárcsás áttétellel. A szivattyúk 2 x 18 liter másodpercenkénti teljesítménye mellett ez napi 3.000 m3-t tett ki. A vízművek eredeti objektuma többszöri felújítást, ill. javítást követően még mindíg működőképes állapotban van.

A nyomáscsőrendszer az egész Erzsébet szigeten keresztül, az úttest két oldalán vezették, egészen az 1,5 m mélyen elhelyezett víztározóba, a Dunán átívelő hídon, ill. a vasúti átjárón át Komárom városának mindkét részébe, a Duna bal-, ill. jobb partján. 1902.8.15. -én – a beüzemeltetés napján 8. – a vízvezeték hossza29 km-t tett ki. A nyomáscsőrendszer 225 mm, míg a hálózat 80 – 150 mm átmérőjű volt. A város címerével, ill. az alábbi felirattal: „Komárom, a szabad királyi város 1902” ellátott vízcsapok 100 méterenként kerültek elhelyezésre. Az 1902.3.17.-től 3. 1910.12.31.-ig terjedő 12. időszakban Komárom város vállalkozóinak 1.507 db. csatlakozás bekötötésére került sor. A város körül vezetett két nyomáscsőrendszert a víztározó előtt csatlakoztatták egybe. A víztorony maga egy 145,43 m magas, Balt tipusú magassági rendszer. A tartály 21,10 méterre a környező terep fölött helyezkedik el, melynek paraméterei az alábbiak: magassága 7,3 m, átmérője 10,0 m, űrtartalma 500 m3. A víztározó a mai napig üzemképes állapotban van, viszont a megemelkedett nyomási viszonyok végett üzemen kívül helyezték.
Komárom városa az 1903.8.5.-i soron kívüli ülésén 8. elfogadta a „Komárom, a szabad királyi város vízműveinek működési szabályzata, ill. a vezetékes víz árának szabályozása” elnevezésű dokumentumot. Ez a dokumentum megelőzte a korát. A dokumentum 7§- a például a téli időszakban történő építkezést, ill. üzemeltetést tárgyalta. A 16 -18 § a háztartások csatlakoztásaival kapcsolatos viszonyokkal és kötelezettségekkel foglalkozott . Pontos kijelölésre került a köz-/nyilvános-/, ill. a háztartások csatlakozásainak határát. Nagy hangsúlyt fektettek a csatlakozás 1 : 100 arányban elkészített, megfelelő leírással ellátott dokumentálására.