1915-ben az eredeti gázmeghajtású motorokkal működő szivattyúkat lecserélték nagyobb, 55 m nyomás mellett 120 HP erejű, 70 liter/sec. teljesítményű, kőolaj meghajtásúra. Az 1915 – 1945-ös években folytatódott a vízvezeték-, ill. csatornarendszer, valamint a csatlakozások kiépítése, ezenkívül a minőségi víz forrásának felkutatása a Duna déli partján található Komárom részére.
Csehszlovákia megalapítása után Komárom városának egy részének ivóvízzel való ellátását a Komáromban található vízforrásból oldották meg. Az ivóvíz hiányának gondja – a megemelkedett fogyasztásnak köszönhetően – már az 1921-es esztendő környékén jelentkezett. A problémát fokozatosan orvosolták, mégpedig a vízórák szigorú ellenőrzésének bevezetésével, ill. a vízvezeték karbantartásával és javításával. Hollósy Sándor okleveles mérnök mérnöki irodája feldolgozta Komárom város lakosainak demográiai fejlődését az 1935-től az 1990-ig terjedő időszakra. A lakosság 2010-ben éri el az 1990-re feltételezett számát. Az 1990-es esztendőre tervezett napi 2.500 m3 vízfogyasztás a valóságban 5.700 m3-t tett ki. Az időleges vízhiányt az 1935-ben sikerült megoldani, mégpedig a déli városrészben megépített kút segítségével. Az 1944-es bombázások során a kútban károk keletkeztek, felújításra az 1946-os esztendőben került sor.

A vízhiány megoldására 1942-ben a mérnöki iroda 10 db kút kialakítását javasolta a Komáromi Erzsébet szigeten szívócsöves rendszerrel történő vízfelvétellel, a gépházban elhelyezett vákumszivattyúk segítségével. A későbbiek folyamán a fentiek kiegészültek az ún. „S1a”, „S3a” ill. „S5a” kutakkal. A rendszer egészen a 70-es évek feléig szolgálta a lakosságot. Az 1945-ös esztendőben a vízgazdaság területén is sor került a felosztásra, mindkét város elindult saját fejlődése útján.